1995 óta a pénzpiacon

Pénzügyi intézmények

Pénzügyi intézmények

Melyek a pénzügyi intézmények legfontosabb típusai?

Bankok:

A hitelintézetek közé tartozó olyan pénzügyi intézmények, amelyek pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak. Legfontosabb tevékenységük hitelek nyújtása és betétek gyűjtése. Vagyis a gazdaság jelenleg felhasználatlan pénzmegtakarításainak begyűjtése (passzív bankügylet), és azok kihelyezése, aktiválása a gazdaság pénzszükségben lévő alanyaihoz (aktív bankügylet). Ekképpen a modern tőkés gazdaság egyfajta motorjai. A bankok hagyományosan a pénzügyi szolgáltatások díjából és a hitelekből származó kamatból jutnak haszonhoz. Újabban mivel a viszonylag alacsony kamatlábak sokszor korlátozzák a bankok bevételi lehetőségeit, némely bank hiteltúllépési díjak és különböző befektetések útján is igyekszik jövedelemhez jutni.

Biztosítók:

A biztosító a biztosítási díj fejében a biztosítás szabályzatában és különös feltételeiben megadott feltételekkel bevállalja a biztosítottól a biztosítás tárgyát képező kockázatot. A gyakorlatban a szerződő biztosítási ajánlatot tesz a biztosítónak, amelyet ez utóbbi (rendszerint) elfogad. Az elfogadással létrejön (kötvényesedik) a biztosítás. A biztosítás jellegétől függően a biztosítási ajánlat megtételétől és a biztosítási díj megfizetésétől a biztosító kockázatban áll.

A biztosítási esemény, vagyis a bevállalt kockázat bekövetkezésekor a biztosító a biztosításban megadott kedvezményezettnek térít.

A biztosítási szolgáltatás mértéke rendszerint igazodik a bekövetkező kár mértékéhez, azonban a két biztosítási ágban, illetve az ágakon belül is vannak eltérések. Meghatározható kárösszeg esetén (jellemzően a vagyonbiztosításokkal kapcsolatban) a biztosító mindig a bekövetkezett kár mértékében térít (a törvény betűje szerint a biztosítási szolgáltatás vagyonosodáshoz nem vezethet). Nem meghatározható mértékű kár esetén a biztosítási ajánlatban a maximálisan kifizethető biztosítási összeg kerül megállapításra. Ilyen esetben ez a biztosítási összeg kerül kifizetésre (például a biztosított halálakor), vagy maximálisan eddig az összegig térít a biztosító (például felelősségbiztosítás esetén).

Mivel az emberi élet és az emberi élettel kapcsolatos kockázatok pénzben nem kifejezhetőek, az életbiztosítási ágban, illetve a nem-élet ág emberi élettel összefüggő ágazataiban (baleset- és betegségbiztosítások) a biztosítási összeg nincs limitálva (bár a biztosítók a gyakorlatban árazási és kockázatkezelési módszerekkel az aránytalanul magas biztosítási összegektől igyekeznek magukat távol tartani).

Értékpapír-kereskedő cégek (Brókercégek):

Az értékpapír-kereskedő cégek vagy közkedveltebb néven brókercégek olyan közvetítői feladatot ellátó pénzügyi intézmények, akik ügyfeleiktől megbízásokat vesznek fel tőzsdén (vagy tőzsdén kívüli) kereskedett termékek eladására vagy vételére, majd bizományosként azokat a tőzsdén teljesítik. A brókercég alkalmazottja az üzletkötő, más néven bróker vagy alkusz.

Egy brókercég különböző tőzsdéken, és azok különböző szekcióiban is tag lehet. Például a hazai tőzsdén létezik részvény, hitelpapír, származékos, árupiaci és szabad szekció. A brókercégnek minden egyes szekcióba külön kell kérnie felvételét. A brókercég a tőzsdének havi (vagy valamilyen időszakos) díjat és üzletkötésenként jutalékot fizet.

Magyarország legfőbb pénzügyi intézményei:

Budapesti Értéktőzsde (BÉT):

A Budapesti Értéktőzsde a magyar tőkepiac kulcsszereplője, a nyilvánosan kibocsátott értékpapírok hivatalos kereskedési helye.

Magyar Nemzeti Bank:

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Magyarország központi bankja. A központi bankok – vagy más néven jegybankok – fő feladatai elsősorban a monetáris politika vitele, az árstabilitás fenntartása, a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása, és sok ország esetében a devizatartalékok kezelése. A Magyar Nemzeti Bank feladatait a 2013. évi CXXXIX. törvény (jegybanktörvény) rögzíti.

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF):

2013. október 1-jei megszűnéséig a pénzügyi intézmények felügyeleti szerve volt. Ezt a feladatot azóta az MNB tölti be.

Országos Betétbiztosítási Alap (OBA):

Az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) Magyarországon a hitelintézetek betéteseinek védelmére a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény által létrehozott alap.

A betétbiztosítás összege 2004. május 1-jétől 3 millió forintról 6 millió forintra nőtt. 2008. október 15-től 13 millió forintra emelkedett a kártalanítási összeghatár, amely személyenként és hitelintézetenként számítandó. Az ún. önrész megszűnik az 1 millió forint feletti betétrészre vonatkozóan. A betétbiztosítás továbbra is egyaránt vonatkozik a természetes személyekre, a jogi személyekre és a nem jogi személyekre. A betétesnek történő kártalanítás bizonyos értékhatár felett 10% betétesi önrész figyelembe vételével történik.

Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) (korábban: Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság):

Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak (mint jogelőd szervezetnek) 1993. évi átalakítását követően jött létre az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF).

Az ONYF a szociál- és nyugdíjpolitikáért felelős emberi erőforrások minisztere (a továbbiakban: miniszter) irányítása alá tartozó, központi hivatalként működő központi költségvetési szerv, mely a nyugellátási teendőket látja el.

Magyar Államkincstár (rövidítve: MÁK):

Önálló jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű, önállóan működő és gazdálkodó, közhatalmi, központi költségvetési szerv. A Magyar Államkincstár felelős az állami költségvetés végrehajtása során a finanszírozásért, a pénzforgalomért és az elszámolásokért, továbbá meghatározott adatszolgáltatásokért, a készpénz-, deficit- és államadósság-menedzselésért, valamint az állam által vállalt garanciák, és az általa nyújtott hitelek részletes nyilvántartásáért és kezeléséért.