1995 óta a pénzpiacon

Tőzsdetörténet

Tőzsdetörténet

1864-1914: Tőzsde születik

A magyar tőzsde 1864. január 18-án kezdte meg működését Pesten, a Pesti Lloyd Társulat Duna-parti székházában. A tőzsdét előkészítő bizottságot Kochmeister Frigyes vezette, akit a tőzsde első elnökévé (1864-1900) is választottak. Az intézmény először értékpapír-tőzsdeként jött létre, de négy évvel később magába olvasztotta a gabonakereskedelem központját, a Gabonacsarnokot. Ezután felvette a Budapesti Áru- és Értéktőzsde (BÁÉT) nevet és ezen a néven 80 éven át Európa egyik vezető tőzsdéjeként működött.

A tőzsde indulásakor, 1864-ben 17 részvényt, egy záloglevelet, 11 külföldi pénznemet és 9 váltót jegyeztek. Néhány álmos év után az igazi fellendülés 1872-ben jött el. Ebben az évben 15 ipari és 550 pénzintézeti részvénytársaság alapszabályát hagyta jóvá a kereskedelmi miniszter, majd papírjaikat bevezették a tőzsdére.

A pesti tőzsde 1873-ban elköltözött, 1905-ig új székhelyét a Wurm (ma: Szende Pál) és Mária Terézia (ma: Apáczai Csere János) utca sarkán található épületbe tette át, majd ezt követően a Szabadság téri Tőzsdepalotába vándorolt (1905-1948).

Az első igazi tőzsdekrach 1873 májusában rázta meg a pesti tőzsdét. A tőzsdeválság után másfél évtizednek kellett eltelnie, mire a hazai befektetők újra hajlandóak voltak részvényeket vásárolni.

A kilencvenes évek elején ismét látványos hosszperiódus következett. Ez egyrészt a millenniumi éveket jellemző általános beruházási lázzal, másrészt a nemzetközi tőzsdei trendekkel függött össze. A magyar tőzsde nemzetközi jelentőségét mutatja, hogy 1889-től a budapesti jegyzéseket Bécsben, Frankfurtban, Londonban és Párizsban is közölték. A kilencvenes évektől a magyar államkötvények rendszeres szereplői voltak a londoni, párizsi, amszterdami és berlini börzéknek. A kapcsolattartás fő eszköze ezekben az években már az új találmány, a telefon volt.

A századfordulón 310, az első világháború kezdetekor már csaknem 500-féle értékpapírral kereskedtek a tőzsdén. Az éves forgalom 1913-ban elérte az egymillió darabot, a Budapesti Giro- és Pénztáregylet forgalma pedig 2,7 milliárd koronára rúgott. Eközben a gabonaforgalom is dinamikusan bővült: az 1875-ös évi 400 ezer tonna után a századfordulón már egymillió, a világháború előtt csaknem másfél millió tonna gabona fordult meg a tőzsdén. A BÁÉT ezzel Európa vezető gabonatőzsdéjének számított.

1914-1948: Világháborútól világháborúig

Az I. világháború Európa számos országához hasonlóan Magyarországon is a tőzsde bezárását hozta 1914. július 27-én, ám ez a kereskedésnek nem vethetett gátat. Az alkuszok a háború alatt is folytatták az üzletelést, a részvényárak pedig 1914-től masszív emelkedést mutattak. 1918-ban már 7,2 millió papír cserélt gazdát.

A világháborút követően kialakuló vágtató inflációs környezet rendkívüli magasságokba emelte a tőzsdei forgalmat. Ennek csak az új pénznem, a pengő 1925-ös bevezetése vetett véget. Az 1929. októberi New York-i tőzsdekrach előtt egy rövid periódustól eltekintve a magyar tőzsde pangott. 1931. július 14-én a BÁÉT-et ismét bezárták az előző nap elrendelt német bankzárlat és a kontinens bankjainak többségére kiterjedő pénzügyi összeomlás miatt.
A hivatalos forgalom csak 1932 áprilisában indult meg, először a kötvények, majd a 18 legnagyobb forgalmú részvény kereskedésével. A fellendülés csak a válságból való kilábalás után, 1934-ben kezdődött meg, majd 1936-ban tetőzött.

Magyarország második világháborús hadba lépése a tőzsdén soha nem látott mértékű hosszt indított el. Különösen a nehézipari, hadiipari papírok kurzusa emelkedett több száz százalékkal. 1942-ben a kormány megszigorította a BÁÉT alapszabályát: Megtiltotta a részvények magánforgalmát, bejelentési kötelezettséget írt elő a részvény portfóliókra és maximálta a napi árfolyam-elmozdulást. A tőzsde azonban egészen Budapest ostromának kezdetéig, 1944. december közepéig működhetett.

A II. világháborút követő hiperinfláció idején élénk magánforgalom, valóságos valuta- és aranytőzsdei kereskedés zajlott. Ez részben a romos tőzsdeépületben, részben pedig a környező kávéházakban ment végbe.
A tőzsdét hivatalosan 1946 augusztusában, a forint augusztus 1-jei bevezetésekor nyitották meg ismét. Mivel a korábban kibocsátott, koronában és pengőben jegyzett kötvényekre senki sem teljesített kifizetéseket, a részvénytársaságok pedig a háborús veszteségek miatt nem fizettek osztalékot, az árfolyamok rendületlenül estek. Végül két hónappal a magyar ipar államosítása után, 1948. május 25-én a kormány hivatalosan is feloszlatta a Budapesti Áru- és Értéktőzsdét. A Szabadság téri épületben megtestesülő vagyonát pedig állami tulajdonba vette.

1990-től napjainkig: Újjászületés

A Budapesti Értéktőzsde történetének első hivatalos mérföldköve az 1989 októberében hozott kormánydöntés, amely zöld jelzést adott az értékpapírtörvény elkészítésének. A törvényjavaslat 1990 januárjában került a parlament elé és március 1-jével lépett érvénybe. A hatálybalépéssel egyidejűleg tűzték ki június 21-ére a Budapesti Értéktőzsde alakuló közgyűlését, amely eredményeként még aznap, 1990. június 21-én újra megnyitotta kapuit a Tőzsde.

A 41 alapító taggal és egyetlen bevezetett részvénnyel, az IBUSZ-szal sui generis (önálló jogi személy) szervezetként létrejött Budapesti Értéktőzsde életében meghatározó szerepet játszott az alapítással egy időben kezdődött magyarországi privatizáció.

Bár a nagyobb állami cégek értékesítése gyakran stratégiai befektetők bevonása révén történt, különösen a kilencvenes évek elején számos vezető magyar társaság (így például az IBUSZ, a Skála-Coop, a MOL, OTP, Matáv (ma Magyar Telekom), a Domus, a Globus, a Richter Gedeon) magánosításában játszott a tőzsde jelentős szerepet.

 

Forrás: Tőzsde születik
Szerzők: Korányi G. Tamás – Szeles Nóra
Szerkesztő: Korányi G. Tamás
Budapest, 2005.